Pesszimista vagyok, napról napra pesszimistább.
Egyre valószínűbb, hogy a 2008-s válsághoz hasonló események következnek be.
A magyarországi következmények viszont sokkal súlyosabbak lehetnek, ugyanis van néhány nem elhanyagolható különbség a három évvel ezelőtti és a mai helyzet között.
A 2008-s válásg előtt Európa, - mint gazdasági egység - jó állapotban volt. A gazdaágok növekedtek, az államok eladósodottsága elfogadható mértéken állt, az euro biztonságos pénznek tűnt. Magyarországon a 2006 őszén kezdett stabilizációs program hatására -kismértékben ugyan - de mégis javulni kezdtek a gazdasági mutatók.
A kormányfő (Gyurcsány) közgazdászként rendelkezett annyi ismerettel, hogy felmérje a helyzet súlyosságát, és megértse a szakértők által felvázolt problémákat, tenivalókat. Talán ennél is lényegesebb, hogy volt még Pénzügyminisztérium, megfelelő felkészültségű
szakértő csapattal.
Amikor a helyzet hirtelen kritikussá vált, akkor volt kihez fordulni, konkrétan az IMF.
A kormányzás hátterét adó pártok alapvetően pragmatikus alapon közelítettek a dolgokhoz. Igy amikor Gyurcsány lemondott, vagy lemondatták, akkor ha nem is zökkenőmentesen, de sikerült megoldaniuk a kormányfő váltást. Azt hiszem, hogy a kezdeti "töketlenkedés" után kimondottan jó megoldás született a Bajnai-Oszkó páros megválasztásával.
Ezzel szemben mi a helyzet ma ?
Fél Európa romokban hever. A válság kezelésének legfőbb eszköze az államháztartási hiány, és ezzel az államadósság növelése volt. Ez a gazdaságpoltika arra alapozott, hogy majd az elkövetkző évek gazdasági növekedése ismét ergyensúlyba hozza az államok gazdálkodását. Ma már elég jól látható, hogy ez csak a valóban versenyképes gazdasággal rendelkezők esetén lehet igaz. Görögország, Spanyolország, Olaszország példája azt mutatja, hogy a megfázást lehet kalmopirynnel, meg forró teával kezelni, de ha valakinek eredendően gyenge az immunrendszere, akkor ez kevés. Az egészséges országoknak pedig egyre többet kell foglalkozni a betegek ápolásával, egy-egy újabb beteg jelentkezésének nagyon nem örülnének.
Az itthoni helyzet is rosszabb, mint 2008 nyarán volt. Kisebb a gazdasági növekedés, magasabb az államadósság, bizonytalanabb a kötségvetés helyzete, nagyobb a munkanélküliség, és itt van a svájci frankban felvett hitelek miatt ketyegő időzített bomba.
A "jóból" sohasem elég, mindezeket a nehézségeket egy olyan kormánynak kellene megoldani, amelynek vezetője elsősorban a szabadságharchoz ért, de a gazdaság működéséröl halvány lila gőze nincs. Önmagában persze még ez sem lenne baj, ha a gazdaságpoltikát irányító jobbkeze olyan személy lenne, akinek van reális, megvalósítható, a helyzetre megoldásokat kínáló elképzelése. Matolcsy úrról sok minden elmondható, csak ez nem.
Sikeresen kirúgtuk az IMF-t is. Ha viszont megnézzük az élvezetek és ráfordítások arányát, akkor eléggé nyilvánvaló az eredmény: kis élvezet, nagy ráfordítás. Mert szerintem elég kicsi az élvezti értéke, hogy kapott egy kokit az IMF-is, egy két napig
még büszkék is lehettünk magunkra, de aztán jöttek a ráfordítások: az ország kockázati felár 2010 nyara óta folyamatosan magasabb, mint a Bajnai kormány utosó időszakában volt, ami azt jelenti, hogy drágábban kaptunk hitelt. Ha ugyanis a hitelezők tudják, hogy fizetési probléma esetén mögöttünk áll az IMF, akkor biztosabbak abban, hogy visszakapják a pénzüket, kisebb kockázatot viselnek, ezért kevesebb kamatra is hajlandók kölcsönt adni.
Az utóbbi időben arról érkeznek hírek, hogy ismét csökken az érdeklődés a magyar állampapírok után. Ha figyelembe vesszük az általános nemzetközi befektetői pesszimizmust is, akkor könnyen belátható, hogy ismét veszélyes zónában vagyunk. Bármikor bekövetkezhet az a pillanat, amikor az állam a pénzpiacokról megint nem tudja finanszírozni kiadásait. Hacsak Kína nem kezd el vásárolni. Erre azért nem vennék mérget. Lehet, hogy mégis nagyon fog hiányozni az a ronda IMF ? Csak nehogy a hátsó ajtón, a szőnyeg alatt kúszva kelljen a főnök asszonyhoz (IMF vezérigazgató) menni egy kis
alamizsnáért !
Ahhoz, hogy elkerüljük a katasztrófát, azonnali fordulatra lenne szükség. Erre azonban semmi esély, nem utolsósorban azért mrt a FIDESZ egy ideológialig vezérelt párt. A változáshoz fel kellene adni a gazdaságról alkotott korábbi nézeteiket. Egy ilyen lépés mindenképpen megingatná Orbán tekintélyét, amit ma még nyiltan senki nem mer kezdeményezni. A tekintélyelvű, és túlideologizált rendszerek alapvető problémája, hogy lényeges önkorrekcióra képtelenek. Változások csak akkor jönnek be, ha
bekövetkezik a robbanás. Úgy tűnik számomra, hogy a hatalmon levők még a probléma létezését sem igazán érzékelték, nemhogy a megoldásokon törnék a fejüket.
Orbán Viktor többször kijelentette ugyan, hogy a szakadék széléről rángatták vissza az országot. Ha vizuálisan elképzelem a dolgot, akkor valahogy így nézhetett ki:
A ráncigálást azt mindenki érezte, meg még érezni is fogja. Csak az a baj, hogy úgy kezdett ebbe az egészbe, hogy előtte nem nézett körül.
Különben biztos észre vette volna, hogy háttal áll a szakadéknak ! Talán valaki mégis szólhatna neki a FIDESZ-ben.
Hát ezért vagyok én pesszimista.
